
A híres belga detektív, Hercule Poirot visszavonulni készül egészen addig, amíg a társaságában levő fiatal hölgy, Nicki
kalapjában lyukat nem fedez fel és az asztal mellett meg nem pillantja
a revolvergolyót. Így tudja meg, hogy a hölgyet már háromszor próbálták
megölni. A detektív a gyilkos nyomába ered, hiszen ha már a gonosz a
környezetében levőket veszélyezteti, kötelessége őket megvédeni.
Az 1990-ben hazánkban kiadott, A vörös sál című könyvet úgy tudom, még nem jelentették meg újra - pedig érdemes volna! A korábban leírt, Agatha Christie regényeire általánosan vonatkoztatható gondolataim (ld. itt) most is érvényben vannak. Egyre bonyolódó szál és mindig azt gyanúsítjuk, aki abban a percben elárult valami fontosat/gyanúsan nézett/titok derült ki róla.
Poirot, a "jó kutya, aki a szimat után megy, s ha nincs nyom, amit követhetne, akkor addig szaglászik, amíg talál valamit, ami nincs rendjén". Mindig olyanra jön rá, amit mi -idegesítő módon- nem veszünk észre, Hastings kapitánnyal együtt. Szerintem a kapitány az olvasó gondolatainak megtestesítője, a "becsületes, mindenkinek hívő, tiszteletre méltó, szóval tipikus balek" (maga Poirot elmondása szerint), aki hajlamos arra, hogy a legkevésbé gyanúsat gyanúsítsa. "Kétségkívül ez a sok detektívregény olvasásából ered. A való életben tíz esetből kilencben mindig az követi el a bűnt, aki a leggyanúsabb." Csak egy a gond: hogy ez a Christie-regényekre egyáltalán nem igaz.
Kiváló történetvezetés, egyre bonyolódó szálak, mindig fenntartott érdeklődés. Azt mondhatom, hogy ez a regény egyike a legjobb Christie-köteteknek, érdemes beszerezni!
(én már csak azon csodálkozom, hogy az írónő hogy lehetett ennyire
termékeny - viszont mindegyik könyve nagyon agyafúrt történetet rejt)
- Kiadó: Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 240
- Borító: puhatáblás, ragasztókötött
- ISBN: 963 7910 042
- Megjelenés: 1990