Tudtad, hogy Japánban létezik olyan szörny amely kitakarítja a fürdőszobát, amíg az emberek alszanak? Hogy a kappát leginkább a csupasz fenekünk mutogatásával lehet előcsalogatni a búvóhelyéről és uborkával tudjuk elfogni? És azt, hogy Ariel, a kis hableány ősei nem is voltak olyan szépek és kedvesek, mint azt a Disney-rajzfilmek alapján gondolhattuk?

Hát most már tudod. Christopher Dell ugyanis -mint már előtte oly' sokan- összegyűjtötte és kötetbe rendezte azokat a szörnyeket, melyek a legbizarrabb fantáziával megáldott elődeink agyából pattantak ki - legyen szó küklopszról, farkasemberről vagy sárkányról, hogy csak néhányat említsek. A könyv feltűnő és pikkelyekkel borított külseje alapján helyesen sejthetjük, hogy egy rendkívül igényes és a maga nemében hiánypótló kötetről van szó, mivel Dell a többi, mitológia lényeket feldolgozó vetélytársával szemben inkább a szörnyeket ábrázoló képzőművészeti alkotásokat helyezte az előtérbe. Így nemcsak a lények sokszínűségéről kapunk komplex képet, hanem betekintést nyerünk a különböző népcsoportok félelmeibe is.

De felmerül a kérdés, hogy mit tud nyújtani egy olyan ismeretterjesztő kötet, amelyik nem merül bele elég részletesen a témába? Mert hiába van tele a különböző szempontok, például a területi elhelyezkedésük szerint csoportosított szörnyekkel, ha néhol csak pár mondatban ismerteti jellegzetességüket. Rémületes perceket feltehetően csak a kiskorúaknak tud szerezni (akiknek remélem, nem kerül a kezükbe a mű, még megállnának tőle a fejlődésben), mivel "attól ma már nemigen tartunk, hogy hazafelé mentünkben ránk ugrik és fölzabál bennünket egy troll". Szórakozást viszont annál inkább - jó nevetni azokon a sete-suta és idétlen külsejű lényeken, amiket a túl sok szabadidővel rendelkező őseink találtak ki.

Ezt az érzést pedig csak tovább fokozza a kötet a nyelvezete, amely a közérthető történelemkönyv és a vicces hangulatú mesélés között ingázik. A legnagyobb erénye azonban az, hogy képes felkelteni az olvasó érdeklődését a téma iránt - a szörnyek csoportosítása megtörtént, Dell pedig egy jó kis túrát szervezett a képzeletbeli állatkertbe. Ha betekintést szeretnél nyerni a világukba, tökéletes választás a könyv, ha pedig többet szeretnél tudni róluk, kénytelen leszel még jobban belemerülni a mocsaras és titokzatos világba.

(8/10, Corvina)

Elérkeztünk a "könnyed nyári széria"-ként jellemzett, valódi gyilkosokat bemutató toplista első helyezettjéhez - aki ki más is lehetne, mint a kegyelmet nem ismerő havasalföldi fejedelem, Vlad Tepes. Könnyedén maga mögé utasítja a többi helyezettet, mivel a legváltozatosabb halálnemeket találta ki vérben tocsogó áldozatai számára, melyek körébe nemcsak a legjelentéktelenebb ellenségei, de saját alattvalói is bekerülhettek. Röviden: bárki áldozatául eshetett, aki akkoriban élt és mozgott - de ha jobban belegondolok, ez nem igaz, mivel az anyjuk hasában levő magzatokat is kivégeztetett.

Bár legtöbben Drakula nevének említésénél a műanyag vámpírfogakat viselő denevérszerű emberekre asszociálnak, a vérszívók történetébe merülők tisztában vannak azzal, hogy az "ősvámpír" alakjának megalkotásában nagy szerepe volt Tepes tetteiről szóló tényeknek, melyeknek bizonyítottan sokkal több valóságalapjuk van, mint a Báthory Erzsébet állítólagos vérimádatának. Ezeket a tényeket sorakoztatja fel Sz. Farkas Jenő kötete, mely nemcsak a vámpirizmus kialakulását meséli el, hanem Tepes életét is kivesézi, ráadásul az akkori politikai és történelmi eseményekbe is betekintést enged. Választ kapunk többek között arra, honnan ered Vlad tömeges karóbahúzási mániája, mi értelme volt a gyilkosságoknak és milyen egyéb borzalmak estek meg a havasalföldi kastélyban.

A gyilkosságokat nemcsak Vlad gonoszsága és őrültsége vezérelte, hanem Mátyás királyra jellemző igazságossága és stratégiai érzéke is. Előszeretettel ölette a hazugokat, csalókat és a koldusokat, nemtől, életkortól és pozíciótól függetlenül - mindebbe nem kis mértékű élvezet is került. Összegyűjtötte az ország koldusait, megvendégelte őket, majd miután arra a kérdésre, hogy meg akarnak-e szabadulni Tepes segítségével a földi nyomorúságuktól, igennel feleltek, bezáratta és rájuk gyújtotta a hodályt. Logikát azonban csak nehezen tudunk felfedezni a tetteiben, ugyanis ha kedve támadt, kivágatta a terhes anyákból magzatjaikat, nyársra húzatott és megsüttetett bárkit, aki az útjába került. Kertjében a díszítő funkciót betöltő növények helyett a karóba húzottak tetemei álltak és szokása volt mellettük megebédelni. Egyszer viszont az egyik szolgája nem bírta elviselni a hullák szagát, ezért őt is karóba húzatta és magasabbra emelte a többieknél. No, hát ilyen és ezekhez hasonló fincsiségek közül lehet szemezgetni.

A kötet gyenge pontja azonban az, hogy többször is fel vannak sorolva a történetek, még akkor is, ha csak kis különbség van a megfogalmazásukban - ugyanis Farkas összegyűjtötte néhány nép által leírt tényeket, melyek más és más hangnemben mesélik el Vlad sztorijait, így az olvasó kénytelen kibogarászni a számára érdekes információkat. Ráadásul mivel '89-es a könyv, az elmúlt évekre jellemző vámpírhisztériának még csak a szele sem érintette - ezért csak a vérszívók kemény magját mutatja be, ami egyáltalán nem baj, sőt. Aki komplex képet szeretne kapni a vámpirizmus elterjedéséről és kialakulásáról a filmekből megismerhető Drakula-figurákig bezárólag, annak minden bizonnyal tetszeni fog a könyv.

(8/10, Akadémia)

Csáth Géza az első világháború idején írta nagyszabásúra tervezett emlékiratait. Írói munkásságának talán legnagyobb szabású vállalkozását jelenítik meg ezek az eddig ismeretlen háborús visszaemlékezések és a magánlevelezés - még akkor is, ha részben töredékesen maradtak is fenn -, mivel pontosabb információkat szolgáltatnak az író világnézetéről, viszonyáról a magyarsághoz, a monarchiához. A levelekből jól nyomon követhető tragédiája a "méreggel", a morfiummal való küzdelem, ezzel kapcsolatos titkolódzása, apjával és feleségével való kapcsolata, viszonya Szabadkához, a kiterjedt Decsy, Brenner és Kosztolányi családhoz. Ezért hazája szétesésének tragédiája mellett személyes leromlásának folyamatát is nyomon követhetjük. Memoárja elsősorban közvetlenül a háború előtti hangulatot, a korabeli Budapest képét, a közvélekedést, a hadikórházak mindennapjait tárja elénk - tükröt tartva az utókornak az akkori világ olyan eseményeiről, amelyeket az mára már jórészt elfelejtett.

"Jól tudom, hogy tízezrekre fog menni azoknak az emlékiratoknak és visszaemlékezéseknek a száma, amelyeket a háború után ki fognak adni. [...] Mégse riadok vissza tőle, hogy tollat fogjak, és életemnek 100-150 óráját idevonatkozó élményeim leírására áldozzam. Hőstettekkel, amilyeneket a sáncárokban vagy a rohamoknál visznek végbe a bátor [...] katonák, nem dicsekedhetem."

- kezdi Csáth Géza, az író, azaz Brenner a doktor visszaemlékezését az Emlékirataim a nagy évről című összefoglaló kötetben (senkit ne tévesszen meg a két név, hiszen az író másik foglalkozása szerint orvos, mint korábban is olvashattátok). És kijelentéséhez tartja is magát.

Hiszen egy orvosnak mikor lenne lehetősége öldökölni úgy, ha a harctér közelében sincs? Senki ne gondoljon a gyilkos hajlamú doktorokra, most nem arról van szó. Hanem hogy az első világháborúról hogyan szerzett Brenner tudomást, miként szakadt el hőn imádott szerelmétől, miket kellett elviselnie a hosszas utazgatások folyamán.

"A háború, amelyre mint kiderült; az egész világ készült: bennünket legalább lelkileg teljesen készületlenül talált. És ha bele is ugrottunk, ha tüntetett és éljenzett is egész Budapest: mégse tudta senki, hogy tulajdonképp mit jelent az, amiért lelkesedik, amibe beleegyezik, amit ordítva helyesel."

A naplóbejegyzések és a magánlevelezései segítségével sokkal közelebb kerülhetünk az író szemléletéhez, látásmódjához, mindennapjaihoz, mint amennyire az írásai lehetővé teszik. Gondoltad volna, hogy az anyagyilkos alkotója bevallottan babonás volt?: feleségével a városbeli séták közben próbálták messziről elkerülni a fehér lovakat (érdekes, manapság a fekete macskákat kerülik...). És hogy több tucat egyiptomi cigarettát és szivart szívott naponta? És hogy feleségét Mamukámnak szólította, míg a nő őt fiamnak?

Na, hát pont ezért kedvelem az olyan műveket, amik által a színfalak mögé leshetünk be. Sokkal közelibb és barátságosabb lesz az ilyen apró mozzanatok felfedése által az idealizált és titokzatosnak tartott író. És bár töredékesek a naplóbejegyzései és a szeretteivel váltott levelei, nagyjából ki lehet silabizálni az író igazi jellemzőit. Hiszen nem az által jegyzünk meg valakit, ha tudjuk, hogy x évben született és x évben halt meg!

Jó volt betekinteni a kulisszák mögé. Könnyű olvasni a feljegyzéseket a majd' egy évszázados koruk ellenére is.

Csáthról további bejegyzések:

- Kicsoda valójában Csáth Géza?
- Tudtad? Az első repülő magyar találmány volt
- Egy elmebeteg nő naplója
- Mesék, amelyek rosszul végződnek

Könyv adatai:

- Kiadó: Lazi Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 246
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789637138485
- Megjelenés: 2005

Megveszem

A koreai szerző, Cso Sze-hi hazájában több mint 150 kiadást megélt és közel húsz nyelvre lefordított, A törpe címet kapó kötete a koreai iparosodás nyomorúságos életébe enged bepillantást. Miközben a fejlődő Korea ipari csodákat hajtott végre, társadalma egyre megosztottabbá vált, mind szélesebb rétegeket értek egyre erőteljesebb fizikai és szellemi megpróbáltatások. Az egymástól függetlenül is olvasható novellák és kisregények szereplői visszatérő figurák, akik Korea legmélyebb válságait élik meg a saját bőrükön. Törpe nem csupán testi fogyatékossága, hanem a családjában generációkra visszanyúló társadalmi kiszolgáltatottsága miatt is szimbolikus szereplője az elbeszéléseknek.

Előre felhívom a figyelmet arra, amit sajnos csak a könyv olvasása közben tudtam meg az utószóból: A törpében levő írások külön-külön is olvashatók (ezért közölték folytatólagosan az újságok), bár a legjobb, ha egymás után, folyamatosan olvassuk. Azért tartom ezt fontosnak, mert az egyes fejezetekben eleinte nem értettem, hogy mi ez a hirtelen helyszín- és időváltás.

A mű először 1978-ban jelent meg, azóta pedig több, mint 150 (!!!) kiadást ért meg. Hát, gondoltam magamban, biztos valami szívsanyargató és szánalmat ébresztő művel lesz dolgom. Igazam volt, meg nem is.

"Melyik oldal a jó, melyik oldal a rossz? Vajon létezik jó oldal ezen a világon?"

Három koreai társadalmi réteget ismerünk meg: a legalsó, munkás rétegbe tartozik a "főszereplő" Törpe és családja, a másik kettő pedig a háttérbe húzódó, de mégsem elhanyagolható középosztálybeli és egy gazdag család. Habár a munkásosztály nyomorait és alultáplált, szegényes életformájába nyerünk betekintést, a másik két osztály szemszögéből nyerünk teljes képet Törpéékről. Hogy csak egy példát említsek: míg a munkások a minimális béreket sem érik el a szinte egész nap tartó munkájuk árán, a gazdagok fel vannak háborodva: hiszen mit képzelnek ezek? Tisztességesen fizetik őket, enni adnak nekik, az arcukon még mosoly sincs, nemhogy megköszönnék.

"A munkások kizárólag a gépek működtetésével foglalkozhatnak. Az életritmusuk alkalmazkodik a gépekhez. Gondolataikat és érzéseiket ellopják a gépek."  

Törpe és a többi családtag tipikus figurái az akkori munkásosztálynak. Épp csak annyiban különböznek tőlük, hogy a családfő nem normális magasságú (mint rájöhettetek), hanem 110 centi körül van. És hogy egy ilyen ember hogy tudja felvenni a harcot a hátrányos munkaerőpiacon? Hiába van a családjában szeretet, abból sajnos nem tudnak megélni.

"A tanult emberek csak szenvedést okoztak nekünk. Íróasztaluknál ülve csak arra gondoltak, hogyan tudják minél kevesebb pénzből működtetni a gépeket. Szükség esetén minden tétovázás nélkül homokot kevertek volna a rizsünkbe."

Habár a "főszereplő" alakja ténylegesen körülbelül a mű felénél eltűnik, véglegesen sosem válik köddé: elsőszülött fia próbálja meg elterjeszteni a szeretet eszméjét. De erről többet nem akarok elárulni.

Megindító volt látni, hogy az iparosodás mégsem tette az embereket olyan civilizálttá, mint gondoltuk. A zavaró tényezők: ha hirtelen váltások voltak a műben, nem volt konkrétan, stilisztikai eszközökkel elválasztva a két össze nem illő rész, illetve hogy a keleti nevekkel gondom adódott - sok hasonló név volt (Jang-hi, Jang-ho, Jang-i), így csak egy bizonyos idő elteltével tudtam beazonosítani a szereplőket. Amúgy nagyon kiváló olvasmány, a borító pedig nagyon a történethez illő.

- részlet -

Cso Sze-Hi - A törpe

(a kiadó engedélyével)

Könyv adatai:

- Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
- Oldalszám: 306
- Borító: puhatáblás, ragasztókötött
- ISBN: 9789639725102
- Megjelenés: 2008

Megveszem