A Sommer úr története a tökéletes könyv egy vonat- vagy buszútra. Hamar, maximum egy-másfél óra alatt kiolvasható, szellős mivolta és rövid terjedelme miatt nem fekszi meg a gyomrot, de megragadja és nem engedi el az olvasót, aki észre sem veszi és máris a hatása alatt áll.
A cím ellenére egy kisfiúról és annak mindennapi gondjairól, észrevételeiről és fiatalemberré cseperedéséről szól a mű - Sommer úr állandóan vándorló, szimbolikus alakja csak összetartó kapocsként szolgál. Hiába nem nagy és egetrengető, sőt, kifejezetten hétköznapi dolgokról van szó, bármelyikünket meg tudja érinteni az az izgalom, amikor a kisfiú várja az iskolai napot, hogy végre megpillanthassa (persze titokban!) a lányt, akinek bármikor szívesen megmutatná egy fa tetejéről, hogyan is néz ki a környék. Az a fájdalom és hatalmas szomorúság, amit akkor érez, amikor "minden összejön", amikor mintha mindenki vele cseszne ki. Az a világra történő rácsodálkozás, ami egy kisember életében kihagyhatatlan és talán a legérdekesebb az egész életben.
Süskind a kötet megírásakor betöltött 42 évéhez képest mintha megfiatalodva, egy kamasz fiú szemüvegén keresztül és lelkesedésével írta volna meg az apró mesékből álló történetet. Mese alatt pedig nem az "egyszer volt, hol nem volt" kezdetű, gyerekeknek szóló, happy endes sztorikra gondolok hanem az olyan, egyszerűen felépített és mégis elragadó nyelvezetű elbeszélésekre, melyeket kortól és nemtől függetlenül bárki élvezhet és melyek valószínűleg száz év múlva is ugyanúgy beékelik magukat az emberek agyába, mint napjainkban. Az pedig, hogy Sempé finom kontúrú, pasztellszínű illusztrációi díszítik a könyvet, csak hab a tortán.
(9/10, Partvonal)
Botránykönyv! Amerikában betiltották! - így népszerűsítik a Rozshegyezőt, amerre csak nézek. Csakhogy botránykönyv és botránykönyv között nagyon nagy különbség van, mint megtapasztalhattam. Példának okáért a Méhkirálynő, Kelemen Anna nagyon izgalmas *köhömm* és látványos vallomása a szexuális életéről a tartalmával verte ki a biztosítékot, míg a Rozshegyező csak annyival, hogy megsértette a nagy Salingert, a Zabhegyező íróját azzal, hogy az engedélye nélkül felhasználta a kultikus szereplő alakját. Na meg lényegében minden mozzanatot, amit csak a regényben olvasni lehetett.
Fontosnak tartottam elolvasni a Zabhegyezőt, mielőtt nekikezdtem volna a kötetnek - egyrészt, mert olyan olvasmánynak tartottam, amit sok helyen idéznek, beszélnek róla és "illik" kiolvasni (ez egyfajta belső kényszer volt nálam), másrészt már potenciális olvasóként láttam, hogy szinte összefűződik a Rozshegyező Salinger művével. Hiába a mentegetőzés, hogy "California ... munkáját nem a nagy előd folytatásának szánja, sokkal inkább egy azzal párbeszédbe lépő, önálló írásnak", ha már borítón ott virít "a Zabhegyezés vége" címke.
Amíg a Zabhegyező egy átlagos, lázadó kamasz objektivitásra hajlamos, mégis szenvedéllyel teli magvas filozofálgatását tartalmazza egy cseppet sem izgalmas kerettörténetbe ágyazódva, addig a Rozshegyező a megöregedett, megfásult vénember, Mr. C történetét meséli el. Végig ott lebeg a kérdés: vajon álmodik-e a kamasz srác, vagy tényleg ilyen löttyedt lett a teste és feszül állandóan a hólyagja? Fogódzót csak az emlékezetében még élénken élő alakok felbukkanása jelenti, akiket a Zabhegyezőből már jól ismerhetünk; ráadásul megtudhatjuk, mi lett velük a hatvan év alatt, amíg nem hallottunk róluk semmit.
Ahogy csökken a motivációja az öregnek, úgy csökken a történet érdekessége - márpedig Mr. C csak egy utolsót szeretne vándorolni a nagy New York city-ben, pont mint anno. Azon viszont egyáltalán nem csodálkozom, hogy Salinger felkapta a vizet, mert szinte az egész történet a Zabhegyezőből koppintott dolgokat tartalmazza, csak lényegesen unalmasabb köntösben, ami nem igazán tudja megfogni az olvasót.
(4/10, Partvonal)
Elnézést kell kérnem a kedves olvasóktól, ugyanis magam sem tudom, mi történt velem a kötet olvasása közben. Hiába gondoltam arra, hogy hiszen mégiscsak Kovács András Ferenctől olvasok verseket, hiszen még szigorlati tétel is volt a tisztelt úriember, ugyanis magyar szakra jártam – de őszintén meg kell vallanom most: nem tetszett. Egyáltalán nem. Jóllehet tisztelem a szerzőt, de azt vallom, hogy ez nem épp a legsikerültebb kötete, mert bár nagyon szép versek vannak benne, egészében véve mégsem érnek el olyan hatást, amit (gyanítom) szeretett volna.
Óhatatlanul felmerült bennem most a kérdés: szeretett volna? A fülszöveg a kötet egyik verse, ki is jelenti benne a szerző: „ez csak egy japán vázlatkönyv: vézna, fáradt lapokkal, boldog űrrel, telítve minden semmiséggel, egy puszta tárgy, kopár papír, rossz, hevenyészett, rontott rajzolatokkal, tört vonalakkal, tökéletes hibákkal...”
És tényleg az; nem tudtam ettől a hasonlattól elvonatkoztatni, nem éreztem pluszt, valamiféle fellobbanást a versek olvastakor, csak egy kis melankolikus hangulatot, elmélázást. Ez lett volna a szerző célja? Mert ha igen, akkor viszont a könyv tökéletes, és ennél többet lehet, hogy botorság volt várnom.
(kép: Flickr)
Mindenkinek kell egy hely, ahová elbújhat. Egy fotel, amelyben nyugodtan relaxálhat. Egy sarok, ahol senki sem találja meg. Egy helység, egy kávézó, egy beugró, egy eldugott rész. Ahol egyedül lehetünk, pihenhetünk, olvashatunk, távol a zajoktól, a gondoktól és a zavaró tényezőktől.
Renée egész életében egy ilyen helyre vágyott és meg is szerezte: házmesteri állása és átlagos külseje miatt a magánpalotában lakók legtöbbször keresztülnéznek rajta, így könnyen elbújhat macskájával megosztott lakásába. A nő viszont tökéletesen meg van elégedve a helyzetével, hiszen ha csak ritkán zargatják, nyugodtan élhet a szenvedélyeinek: az olvasásnak, a művészfilmeknek és a klasszikus zenének.
(kép: Flickr)
A Szonyecska egy női sors szívet melengető és szívbemarkoló története, szovjet is, orosz is. Szovjet, mert Szonyecska élete a vad sztálinizmus, a világháború, majd a létező szocializmus kulisszái között zajlik, orosz is, mert a félszeg, előnytelen külsejű könyvtároslány egyetlen feltűnő tulajdonsága, hogy kislány korától kezdve elszántan, szenvedélyesen, mámorosan olvassa a nagy orosz irodalmat. Igazi élete az irodalom valóságában zajlik, Anna Karenyina szerelmi bánatát legalább olyan mélyen képes átélni, mint a való életben a saját nővére fájdalmát. Regénybe illő módon találja meg élete párját is, akiért hajlandó visszajönni az irodalom színes mezejéről a szürke, nyomorúságos valóságba, s regénybe illő az is, ahogyan csalatkoznia kell...
Kiskoromban külön kategóriának számított számomra az anyáméknál található, illetve a saját könyveim. Nem feltétlenül azért, mert más volt a tartalmuk, hanem mert számomra a régi klasszikusok csak "öregesek".
Nem igazán szerettem a kötelezőket. Ismeretlen hangnemben és nyelvezetben íródtak, ráadásul nem feltétlenül ez-időbeli problémákat taglalnak. Ezért lepődtem meg a múltkor, amikor a többi bloggert kérdeztem a kedvenc kötelezőjéről: sokan szerették őket és jó emlékeik vannak róluk. Én csak azt szerettem, amelyiknek már előre megmondták a tartalmát és így dönthettem, hogy érdekel-e, vagy sem. Főleg ezért nem olvastam olyan klasszikus, alapműnek vett köteteket, amiket pedig elvártak volna tőlem (emlékeztek, volt egy ilyen játékunk is?)
Rögtön felkaptam a fejem a 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak című kötet hallatán: végre bepótolhatom az elmulasztott műveket! Bár az is szöget ütött a fejembe, hogy hogyan lehetséges egy regényt vagy egy drámát 3-4 képkockába besűríteni, hiszen ez a kötet lényege?!
(kép: deviantart)
Anna Maria Mäki
első kötetének darabjai variációk klausztrofób helyzetekre: a
váratlanul bekattanó ajtók, a busz, a metró, az elakadt lift mind-mind
szimbolikus helyszínei a hagyományos, társadalmi tabuk által
ellehetetlenített noi szerepeknek, a szexualitás, anyaság és karrier
összeegyeztethetetlenségének. A női (ön)feltáróút a már-már keleti
értelemben vett önmegismerés útja. A bezártság paradox bűvölete a
részletek feltárásának lehetőségét jelenti: a hétköznapi apróságokban,
jelekben, rutinokban elmerülő megfigyelések és leírások - akárcsak
valami haikuk - gyakran természeti képbe rendeződő nyugvópontra jutnak,
amely a klausztrofób helyzetben szerzett tapasztalat révén, a
megismerés új szintjét, egy új kezdet ígéretét hordozza egyben.
Ha azt mondom, hogy mondj egy finn írót, valószínűleg senki sem jut
eszedbe. Így vagyok vele én is. Mindenesetre azt nagyon jó dolognak
tartom, hogy egyre több, nem amerikai, vagy európai írók műveivel
tudunk megismerkedni, még akkor is, ha nem a legkifogástalanabb művek
jegyzői ők (megemlíteném Sara Blædel Bízz bennem!-ét). És bár még mindig nem lettek a kedvenceim az északiak, azért haladunk lassacskán valamerre...
Ezt a hiányosságomat próbáltam egy kicsit javítani a Zárt helyek igézete című mű olvasásával. A novelláskötet elvileg a klausztrofóbia érzését próbálja dokumentálni, illetve ezt a félelemérzetet állította írásai középpontjába (gondoltam magamban: végre olvasok egy jó kis regényt, tudjátok, mint ami a Pánikszoba c. film volt). Azért írtam, hogy elvileg arról szól, mert gyakorlatilag nem - mint a könyv felénél rájöttem, hiszen a konkrét klausztrofób helyzetek nagyjából 3-5 helyen jelennek meg, legyen az metrószerelvény, elhagyatott ház, vagy lift. Gyakorlatilag inkább a nők mibenlétét próbálja körülírni a klausztrofóbiához hasonlítva, bár szerintem nem elég eredményesen.
Olyan fiatal hölgyek állnak a középpontban, akiknek nem igazán sikeres
az életük. Leginkább visszahúzódó, magányos nők ezek, akik nem találják
meg a boldogságukat, hiába lehetne a nagyvárosban lehetőségük rá. Ez
adja azt a nyomasztó hangulatot, ami a mű egészét belengi - megtetézve
egy fekete kalapos asszonnyal, aki mindegyik novellában megjelenik és
sosem avatkozik be a főszereplő helyzetébe. Találkozunk itt
magányossal, a gyerekei által elnyomottal, üldözöttel, rossz élményeket
túlélőkkel is.
Nem volt rossz, de azért többet vártam volna. Első regénynek jó, bár több időt szántam volna rá (esetenként kicsit furcsa volt a fordítás).
- részlet -
Anna Maria Maki - Zárt helyek igézete
(a kiadó engedélyével)
Hasonló cikkek:
- Tudtad? Az első repülő magyar találmány volt
- Mesék, amelyek rosszul végződnek
- Találd meg a hozzád illő verset!
Könyv adatai:
- Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
- Oldalszám: 168
- Borító: puhatáblás, ragasztókötött
- ISBN: 978-963-9725-30-0
- Megjelenés: 2008
Folytatódjék hát a havi sorozatunk, melyben Csáth Gézával foglalkozunk. A jelenlegi bejegyzésben az író első és egyetlen regényéről olvashattok, A repülő Vucsidolról. Jó szórakozást! :)
Az 1900-as évek elején a mai Szerbia területén fekvő település, Szabadka polgármestere igazán meglepődött az irodájába toppanó paraszt kérvénye miatt. Ugyanis a papíron az állt, hogy "Francziskovics István 60 éves, nős, vucsidoli lakos azon alázatos kérelemmel járulok a tek. Törvényhatósági Bizottság elé, hogy az általam föltalált repülőgép fölépítésére 50 ezer koronát engedélyezni szíveskedjék." És hogy ez a kérvény miért rendítette meg az igazságos polgármestert? Mert ha engedélyt ad a repülőgép felépítésére, akár világhírűvé is teheti Szabadkát azzal, hogy ott épült meg a világon az első repülésre alkalmas, motoros gépe! Feltéve, ha működik.
A regényt Csáth Géza, Havas Emil és Munk Artúr írta 1906-ban és folytatásos sorozatként jelent meg a Bácskai Hírlapban. A mű eddig csak két kiadást ért meg, először 1980-ban a Magvető Kiadó, majd 2001-ben a Lazi Kiadó jóvoltából (köszönet az utóbbinak, hogy mostanában rákattantak Csáthra! :) ). A hírlapban a 13. szám folytatása mellett "elháríthatatlan akadályok"-ra hivatkozva abbamaradt a történet, ez indokolja a lezáratlanul maradt eseményeket. A háttérben viszont az állt, hogy a két egyetemi hallgató, Csáth és Munk az orvosi tanulmányait folytatva Budapestre ment.
A repülő Vucsidol furcsa címében a Vucsidol Szabadka egyik részét jelöli. A három szabadkai fiatal találta ki a történetet: a Kosztolányi Dezső apja által vezetett gimnáziumban Csáth és Munk egy osztályba jártak (bár egyiküknek sem volt soha irodalomból jeles osztályzata), innen volt az ismertség, majd hozzájuk csatlakozott a hírlapból ismert, két évvel idősebb Havas.
"Kiadást, fáradtságot nem kímélve, művészi illusztrációkkal indítjuk
mai számunkban útnak A repülő Vucsidol című regényünket. Olvasóinknak
akarunk vele derűs órákat szerezni. Ez az egyedüli cél, ami vezérel:
eszközeink az avatottság, a humor és mindenekfelett az ízlés. Ez
utóbbit sohasem fogjuk szem elől téveszteni."(A hírlap szerkesztősége)
A regény főszereplője a repülőgép feltalálója Francziskovics István, más néven Stipán bácsi. Az öreg alakját valószínűleg Szárits Jánosról mintázták, aki szenvedélyes versenyző volt akkoriban: előbb kerékpáron, majd motorkerékpáron versenyzett, majd később a repüléssel is megpróbálkozott. Bori Imre kutatásai szerint a főhőst valószínűleg csak Munk dolgozta ki, mivel neki volt a legjobb érzéke a humorhoz - Csáth inkább a groteszk tragikumhoz értett jobban.
Több regénybeli szereplőt is a valós életből vettek, Szárits mellett
például Kosztolányi apját, a gimnázium igazgatóját (kiről már korábban
írtam), vagy a polgármester, a főispán, különböző tanárok és még sokan
mások. És bár a humor,
mint írói kellék folyamatosan jelen van a regényben hol egyértelműen,
hol pedig rejtettebb formában, a helyenként szatirikus hangnemet nem
minden esetben nézték el a szabadkán élők. Egy ilyen esetben jelent meg
a hírlapban az alábbi közlemény:
"Regényünk megkezdésekor kifejezetten kezeskedtünk érte, hogy az ízlést tökéletesen szem előtt tartva, bár szarkasztikusak, célzásaink senkit bántani nem fognak. A legutolsó közleményünkben egy helybeli úriembert [...] perszifláltunk, ami az illetőnek egyéni okokból kellemetlenséget okozott. [...] Kellemetlenséget okozni azonban eddig sem akartunk, ezután sem fogunk. Ha mégis megtörtént, akaratunkon kívül esett."
A benyomásaim: bár rövidnek tartottam a könyvet, tényleg humoros volt a maga valójában. Nem lehet rajta teli szájjal röhögni, hanem csak érzékelni és megmosolyogni az esetenkénti vicces dolgokat, gondolok itt a szabadkaiak és az angolok közötti "vízi csatára", ami beillett volna egy Beszterce ostromabeli háborúnak. Kifejezetten élveztem az olvasását és nem csodálkozom azon, hogy a sorozat nagy népszerűsége miatt folytatta Csáth az írást.
(segítségül a korábbi kiadásban található Dér Zoltán utószavát és Szállási Árpád tanulmányát vettem)
Hasonló cikkek:
- Mesék, amelyek rosszul végződnek (Csáth I.)
- Találd meg a hozzád illő verset!
- Kis francia szajhám
Könyv adatai:
- Kiadó: Lazi Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 146
- Borító: puhatáblás, ragasztókötött
- ISBN: 9789639227514
- Megjelenés: 2001
A novemberi hónap témája a blogon Csáth Géza és az ő művei lesznek.
Az első bejegyzésben sok szeretettel ajánlom gyűjteményes kötetét!
Évek
óta csillapíthatatlan érdeklődés övezi a 20. század egyik legkülönösebb
prózaírójának, Csáth Gézának összegyűjtött novelláit. Kötetünk
tartalmazza az író életében megjelent öt novelláskötetének anyagát,
valamint azokat az elbeszéléseket, amelyek a korabeli napilapokban,
folyóiratokban láttak napvilágot. Az olvasó olyan remekművekkel
találkozhat a könyv lapjain, mint az Apa és fiú, az Anyagyilkosság, A
béka, A varázsló halála és A kis Emma. A magyar prózairodalom e
maradandó értékei az életmű egésze szempontjából is kiemelkedő
jelentőségűek.
Kiskoromban -a legtöbb emberhez hasonlóan- imádtam a meséket. A királyfi megmenti a királylányt és boldogan élnek; a gonosz felett átveszi a jó az uralkodást és megmenti a sanyarú sorsú népet, satöbbi. Az idők folyamán nem változott meg ez a mesék-iránti-szeretetem, csak átalakult úgy, ahogy egy ember ízlése változik meg. Hiszen rájöttem, hogy a királyfi akár el is hagyhatja a királylány, ha úgy adódik kedve, a jó pedig átpártolhat a gonosz oldalára. Arról nem is beszélve, hogy legtöbbször azt se tudnánk megmondani, hogy ki a jó és ki a rossz.
Még mindig szeretem a meséket, de most már a más
fajtájúakat: amiknél nem feltétlenül van happy end, amiknél leesik az
állam, milyen furfangos dolgok vannak benne, amiknél az író olyan jó
történetet talál ki, hogy később bármikor eszembe jutna az egyedisége.
No hát ilyen Csáth Géza, akiről sajnos középiskolában nem is tanultunk, pedig benne volt a tankönyvben. Talán azért, mert ő a szépirodalom fekete bárányának számítható.
Akkoriban halmoztam fel az összes Stephen King regényemet - ez is mutatja, hogy én az igazán jó, borzongatós
műveket szeret(t)em. És bár Kinget meguntam (mivel túlságosan egy
témában forog és ezt a motívumot több köteten keresztül akarja eladni,
mint kéne - de ez más témához tartozik), Csáth-nál sokkal tovább
kitartottam. Benne olyan plusz van, ami Kingnél hiányzik: nem csak
kiváló, borzongatós történeteket ír, hanem olyan társadalmi,
kapcsolati, vagy magánéleti problémákról is, amiket Kosztolányi is
kivesézett novelláiban (másik kedvenc), Szerelmi csalódás, plátói
kapcsolat, félredug*s, emberölés, állatkínzás - minden, mi szem-szájnak
ingere.
A Mesék, amelyek rosszul végződnek című kötet összefoglalja az író összes, fellelhető novelláit és epikai művét több, mint 700 oldalon keresztül. Csak azt sajnálom, hogy nem ilyen izgis dolgokról tanultunk és nem ilyeneket olvastunk az irodalomórákon.
Csak 14 éven felülieknek ajánlom, de azoknak aztán nagyon! Nem kell megijedni a 'szépirodalmi' jelzőtől, érthető szövegek, jól tálalva. Minden napra egyet ajánlok, közvetlenül lefekvés előtt! (csak aztán tudjatok elaludni)
(köszönet, hogy kint lehetek a freeblog főoldalán! :) )
Hasonló cikkek:
- Találd meg a hozzád illő verset!
- Kis francia szajhám
- Hallásgyakorlatok
Könyv adatai:
- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 734
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631425215
- Megjelenés: 2008
Nemrég arról írtatok, hogy milyen nehéz manapság eldönteni egy könyvesboltba lépve, hogy melyik kötet érdekel titeket. Ebben a feladatban segíthetnek Nektek a könyvesblogok, illetve az olyan gyűjtemények, mint a Szép versek 2009.
Pár napja olvastam egy olyan elemzést, amiben azt vizsgálták, hogy a fiatalok szabadidejükben a számítógépezést vagy az olvasást részesítik előnyben, illetve mekkora mértékben. Természetesen az előbbi győzött, míg az olvasásban lnkább a szórakoztató irodalom a népszerűbb. A szépirodalmat és azon belül is a verseket csak a fiatalok nagyon kis százaléka szokta olvasni.
Számomra ez nem meglepő: mindig is nehezebb volt egy verset értelmezni, mint egy írott szöveget. Hiszen a vers mindig túl rövid, túl tömör és túl elvont volt a számomra, plusz csak azokat szerettem amikről úgy éreztem, hogy nekem szólnak (könnyű szöveg, kitalálható de mégis egyedi téma). Így a költemények nagy százalékát 'elvontnak' tituláltam és inkább félreraktam.
De mindig is volt bennem egy kis lelkiismeret-furdalás, hogy milyen paraszt vagyok, hogy nem támogatom a kortárs költészetet egy-két szépirodalmi mű megvásárlásával és hogy milyen műveletlen leszek, ha nem olvasok szinte soha szépirodalmat. Ezért is szereztem be a Szép versek 2009-et, ami szerintem tökéletes ajándék annak, aki érdeklődik a kortárs költészet iránt, de nem szeretné mindegyik magyar költő könyvét megvenni.
A műben 65 szerző közel 200 verse olvasható, így ez egy kiváló lehetőség rá, hogy megtaláljuk a nekünk szóló verseket illetve a hozzájuk kapcsolódó költőket. Néhány, nekem tetsző példán keresztül szeretném levezetni, hogy többek között milyen témákat is érint az antológia.
- Személyes élményeket:
Akkor döbbentem rá, amikor elbúcsúztunk:
nem is szeretem, nem is féltem őt semmitől.
Megteszem, amit meg kell, mert tudom,
milyen a katonaság: parancsra adok puszit.
Így volt ez mindig nálunk, ritkán,
de kényelmetlenül, emlékszem,
a szülinapomra táviratot küldött:
Mestyán Ádám úrnak. Tízéves voltam.
A távolság a lényeg, ezt verte belém,
csak tisztán és kimérten, mondd görögül:
vizsgáztatott minden találkozáskor.
Te szerencsétlen vidéki főorvos,
mit képzelsz magadról, kicsit se bánt
a lelkiismeret, s ti meg elvárjátok, hogy
én legyek, aki megkönnyíti utolsó napjait:
szétrohad ez a család, rohadj el te is,
jutalmazzon meg az Isten, nagyapám.
(Mestyán Ádám: Búcsú)
- Társadalomkritikát:
Neccharisnya feszül a vádliján,
fönt mély dekoltázs, lent nyitott cipellő:
a nő tetőtől talpig csak hiány.
Szobája rumli, zsebe kupleráj:
fél zokni, aprópénz, taknyos zsebkendő -
a férfi csupa fölöslegből áll.
"Hol van az anyu? Hol a tántikám?
Hol a barátnőm? És te? Éjjel kettő!"
A nő tetőtől talpig csak hiány.
A sok haver, kivel együtt pisál,
böfög, szellent, mihelyt megivott egy sört,
a férfi csupa fölöslegből áll.
A test, amit az ember megkíván,
tele van lyukkal, gyönge és esendő.
A nő tetőtől talpig csak hiány.
Két mellbimbó, mi semmit sem kínál,
egy önkényesen viselkedő vessző:
a férfi csupa fölöslegből áll.
Kirakós játéknak kicsit silány,
de jól elszórakozott a Teremtő:
a nő tetőtől talpig csak hiány,
a férfi csupa fölöslegből áll.
(Kiss Judit Ágnes - Villa villanella)
-Régi művek feldolgozását:
Öröm, ha van, csak egy van, azt keressed!
Ne halgass száraz tudósok szavára.
Szeresd, kényeztesd okosan a tested.
A lelked, hogyha jó, vigyáz magára.
A barátaid úgyis hazudoznak.
A szerelem csak ócska, színes masni.
S majd meg kell magad úgyis add a Rossznak.
Tanulj meg fiam, élvezetet adni!
Ne légy okos, ne légy gazdag, se bátor.
Ne gyűjtögess, se másnak, se magadnak.
Minden dolog megoldódik magától,
s a fontos dolgok úgyis megmaradnak.
De sóhajtozzanak a nők utánad!
Ékszer legyél, mit meg akar mind kapni.
Ne szégyelld, éld ki rajtuk minden vágyad.
Tanulj meg, fiam, minél jobban baszni.
Ne fojts el semmit, ne légy azért honfi
vagy költő, feltaláló, humorista,
mert nem tanult meg a szeretőd szopni,
vagy megijeszt a női testek titka.
A test az egyetlen, mi visszafoghat.
A lelked tiszta, utadra fog rakni.
Örömből alkoss, soha ne más helyett csak!
Tanulj meg, fiam, magad - s abból adni!
(Jónás Tamás - Parainézis)
Ez csak néhány példa volt, és ajánlom mindenkinek, hogy találja meg a saját kedvenceit a kötetből! Van miből válogatni!
Hasonló cikkek:
- Kis francia szajhám
- Hallásgyakorlatok
- A hazátlan ember
Könyv adatai:
- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 244
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631427202
- Megjelenés: 2009
Az
első világháború végén járunk. A milwaukee-i Paul Peachy, a fiatal
vasúti alkalmazott és amatőr színész szembesül házassága kudarcával.
Jelentkezik katonának és rövidesen behajózzák Franciaországot. Azonnal
rájön, hogy olyan helyzetbe került, ami tehetetlen bábként sodorja
magával, és –mindennek tetejében- még el is fogják.
Hasonló cikkek:
- A hazátlan ember
- A részeg pápa és a hermafrodita király esete
- Kedves Ismeretlen
Könyv adatai:
- Kiadó: Athenaeum 2000 Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 174
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789639797826
- Megjelenés: 2008
Varga Mátyás költészete mozgásba hozza olvasóját; ezekben a versekben a
figyelem együtt halad tárgyával, változásban van, nem statikus, ahogyan
a tárgya is változékony (időben és térben). Ezért a figyelem nyelve
pontosításról, pontosításra halad, a minimum hibaszázalékra törekedve,
ugyanakkor a tökéletesség elérhetetlensége és a nyelvvel szembeni
"kötelező" bizalmatlanság időszerű tapasztalatával.
Ez a fajta - a versbeszéd grammatikai és szemantikai célkitűzéseit
tekintve - minimalista líra ugyanakkor tapasztalatokban és érzelmekben
rendkívül gazdag, ahogyan nézőpontokban is az; vagyis számos szerepet
próbál magára az "én", megteremtve ezeknek a szerepeknek a környező
valósághoz való viszonyulásait.
A negyven vers - negyven világtapasztalat; vagy még pontosabban negyven
tapasztalattöredék féltésről, szeretésről, bukásról és üdvözülésről - a
lét összetettségéről és a mondhatóság hiányosságairól.
Bevallom, hogy kétszer vettem a kezembe a Hallásgyakorlatok című kötetet. Először, amikor elborzadtam, hogy mi ez a központozás - egy semmihez sem kötődő, kitépett szöveg, a mondatok közt vonalak. Akkor gyorsan letettem. Másodszor, amikor már a többiek által megtudtam, hogy ilyen tényleg van - és megpróbáltam értelmezni a könyvet.
Vannak azok a művek, amelyeknek a nyelvezete tisztán érthető olyannyira, mintha egy életképet rögzítenének. Ezek a könnyen olvasható fajták azok, amikbe beleéljük magunkat. A másik csoportba tartoznak azok a kísérletezős, "elvont" szövegek, amiket csak az ugyanilyen elvont emberek értenek meg. Sajnos, én az első embercsoportba tartozom, de a könyv a másodikba.
Az egyes 'hallásgyakorlatok' témájára és megszerkesztettségére leginkább a modern, 1900-as évek kísérletező kedve jellemző. A versen olyan mondattöredékek, amelyeket korábban valószínűleg párbeszédben használták, de mi csak az egyik fél beszédét 'halljuk'. Azt is csak fél percig. Utána következnek a többiek gondolatai - rendszertelen megszerkesztettségben.
Nem vagyok képzett magyaros. Ezért is mondom annak, aki kezébe veszi a kötetet, hogy mit jelentenek azok a jelek a mondatok közt: ha az író valakitől több gondolatot is közöl, az egyes részek között egy vonás található. Ha viszont már más emberhez fordul oda, a két személy beszédét két, párhuzamos vonás szakítja meg.
Amúgy ha nem is értjük meg az írást, unalmas estéken lehet vele
játszani úgy, mint a Beugróban, azon belül is a Zsebszöveg című
játékban: felírunk egy-egy mondatot különböző cetlikre, kitalálunk a
szituációt és percenként kihúzunk egy-egy ilyen részletet. És azt kell
beleépíteni a játékba.
Nem sokat értettem a könyvből. Összefüggéstelen, de bevallom, nem is értek hozzá. Ezért adok közepes 'osztályzatot'.
- Részlet -
hallásgyakorlatok #1
mondta neki, hogy megpróbálhatja újra, de
nem akarta. | kiszállt az autóból. hazament. ||
ti ettetek? | anyám tegnap kimaradt. amikor
eljöttem, még aludt. || csak idegesítenél. | jobb
lesz, ha tíz perc múlva a kijáratnál. | de ne
menj messze. | vegyél fagyit. | vagy sört. || kit
érdekel. | neked jobb így? | lehet ennyiszer
újrakezdeni? | szerinted lehet? || ne siess. |
mondom, hogy lassabban. || amikor a műtét
után kijöttem a kórházból, eljött hozzám
autóval. || az az új férfi meg a zacskóért még
külön felszámolt húsz forintot. | azt mondta,
neki is annyiba kerül. | ha sokallom, legközelebb
hozzak otthonról. | és odavágta. || álljunk
meg. | leteszem a táskát. itt, a korlátnál. ||
elfelejtettem, mi volt még. | pedig biztos,
hogy volt még valami.
Könyv adatai:
- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 44
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631427240
- Megjelenés: 2009
Megveszem
Kurt Vonnegut utolsó befejezett könyve talán mind közül a
legszemélyesebb hangvételű. Az elmúlt öt évben született írásai
bepillantást nyújtanak abba, hogyan gondolkodik az egyik legnagyobb
amerikai író a háborúról — a II. világháborútól az iraki háborúig —, a
jóságos Semmelweis Ignácról, pusztuló környezetünkről és az 1960-as
években gyártott Saabokról.
„Nem igaz, hogy a jó nem győzedelmeskedhet a gonosz fölött. Csak az
angyaloknak is úgy kellene szerveződniük, mint a maffiának."
Már több helyen is olvastam a különböző emberek tollából (billentyűzetéből) származó véleményekben, hogy számukra a jó olvasmányt Kurt Vonnegut neve fémjelzi. Meg hogy ő mekkora etalon.
Ezért is szereztem be az utolsó, befejezett művének kiadását magyar nyelven, A hazátlan embert.
És bár az író stílusába nem tudtam belekóstolni, az átadott gondolatai
még mindig fenntartják bennem az érdeklődést a korábbi művei iránt.
(ld. lenti kérdés)
(Ha hihetek a közvéleménynek,) a humoros író helyét az utolsó könyvében egy megöregedett, fáradt apó vette át, aki miután nagy vonalakban felvázolta életének eddig rejtett momentumait, töprengeni kezd. Hogy miről? Az emberiségről. Hogy egyáltalán miért élni. Hogy miért is vagyunk. És hogy a fajunk mit is cseszett el.
Ezekben a kérdésekben egy cseppnyi humor sincs. De mégis találunk benne. És túl rövid ahhoz, hogy egy önéletrajzi regénynek vehessük - de mégis lehet annak venni.
Kezdésnek jó volt egy Vonnegut-szűz számára.
Kérdésem: Melyik Vonnegut-könyvet ajánlanátok nekem? Melyik tetszett Nektek a legjobban?
(Részlet a kiadó engedélyével)
Könyv adatai:
- Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadó Bt.
- Oldalszám: 128
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789639725584
- Megjelenés: 2008
Egy éve fejeződött be a második világháború, mikor Szentkuthy Miklós elkezdte
ezt a furcsa történetet, amely vad, szeszélyes meseregényként is
felfogható. Mintha menekülni szeretett volna a háború valós és közeli
borzalmaitól, de nem jutott messzire, a zaklatott történetben minden
bizonytalan, a regényhősök sorsa hányatott. A regény ezzel kezdődik:
"Uther Pendragonról sokan azt mondták, hogy szép volt, mint Jézus...
saját magát nézte egy félig homályban álló óriási tükörben, melyben a
király előtt már a Park őserdeje is régóta fürdette magát, sötétzöld és
árnyék, mélyvízi aranycikázás és egy pár surranó madár színeiben...
egyszer februárban nagymise volt Westminster templomában, és a király
ott ült az oltár mellett, pompában, trónuson, legyezőkkel, részegítő
szépségű hölgyekkel körülvéve... mindenki csak Pendragon királyt látta,
Turner festményein látható naplemente-vörös vagy aranyhal-piros
hajával, hófehér bőrével..." Szentkuthy történeteiben hangsúlyosan és
sokszor 
ütközteti a külső emberi szépséget és a belső, lelki szépséget,
kvalitást. Illetve ezeknek ellenkezőjét. Mert a szépség a szakrális
magaslatokból - hol kíméletlen, hol esendő - emberi szintre száll le,
majd a regény közepe táján a sátán munkálkodása révén a pokol szintjén
"virágzik" tovább, és fertőzi a szerelmében fuldokló vén
Apolló-Fioraiót. Pendragon király gyönyörű nővé változik át, és ez a
gyönyörű nő maga a sátán. Szentkuthy a saját "démoni" és "gyermeki"
karakterbeli kettősségét plántálta XIII. Apolló jellemébe is, sőt fő
vonásaként tünteti fel, és talán erre a kettősségre lehet felfűzni a
regény cselekményének cikázásait.
Eleinte halogattam a kötet elolvasását, mert furcsának hat a cím és a borító kombinációja - a Pendragon és XIII. Apolló elnevezést le is lehetett volna úgy egyszerűsíteni, mint a Jancsi és Juliskát (rögtön máshogy állnánk hozzá). Ráadásul régen láttam ilyen csúnya borítót (attól függetlenül, hogy maga Szentkuthy festette). De amikor elkezdtem olvasni... hát, lebilincselt.
A felnőttek is szeretik a mesét, tanúsítja a legutóbbi ilyen alkotás, a Coraline. A populáris alkotás csúcsa pedig az, ha szerelmi szálakat szőnek a történetbe (a szappanopera és napjainkban népszerű vámpíros történetek gyakori velejárója). No, ez mind jelen van a regényben.
A cselekményből nem szeretnék többet elárulni, mint ami a
fülszövegben olvasható (olyan sokat mondó az a részlet, hogy tartalmaz
is szinte mindent, amire egy amatőr elemző rájöhet). Pendragon
király (kinek neve sokat mondó, de bővebben a könyvben) kérője, a
toprongyos, 102 éves, elálló fülű, mégis tiszteletre és népszerűségre
szert tevő XIII. Apolló pápa maga a nevetségesség szobra. És akkor milyen lehet a szerelmi kapcsolatuk?
Komolyságban leginkább a mű második fele bővelkedik, itt találjuk azt a rejtett utalást az első sorban már leírt világháborúra; miszerint "... ölsz, mert ölésre születtél. A jövőért? Eszméért? Miközben ott dögledezel a hordágyon, már rég röhögnek a eszméiden - azóta új van, azért illik már megdögleni."A lapok oldalain található kisebb szövegkiemelésekben is olvashatunk néhol arról, kiről mintázta az egyes embereket, vagy milyen eseményre utal a cselekménybe szőtt esemény.
Bár voltak felesleges részek (mint amikor egy beszédet 20 (!) oldalon keresztül olvashattuk) és egy igazi befejezés sem ártott volna, tetszett ez a zavaros, pesszimista kis mese.
Szentkuthy - Pendragon és XIII Apolló
Könyv adatai:
- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 240
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631427110
- Megjelenés: 2009
A Kedves Ismeretlen nevelődési regény: Krizsán Tamás története, azaz
bukdácsolása a gyerekkorból az ifjúságig. Az élet díszlete ugyan
kisszerű, egy Budapest környéki település se város se falu világa, de a
célja annál nagyobb: Tamás családjának minden tagja az élet végső
értelmét keresi, így jó fiúként ő sem tehet mást, mint hogy követi a
családi hagyományt, és a maga egyszerű módján nekivág az Ismeretlennek.
Kemény István új könyve kalandregény is. Tamás próbálja megismerni a
világot és az embereket, de akármilyen naiv, hamar rá kell jönnie, hogy
az emberek minden lehetséges alkalmat kihasználnak, hogy félreértsék
egymást. A Kedves Ismeretlen olvasható történelmi regényként is:
Magyarország elmúlt négy-öt évtizedéről is szól egy olyan nemzedék
szemszögéből, amelyik felnőtt fejjel élte át az úgynevezett
szocializmus összeomlását, miközben sírt, nevetett, szeretett, vagyis
megtalálta élete értelmét.
Rég esett meg velem, hogy ilyen sokáig olvastam volna egy könyvet - olyan tömöttek az oldalak, hogy a 468 oldalas kötetet csak 4 nap alatt tudtam elpusztítani. Ritka eset.
Kezdjük a külalakkal - a címet csak a fülszöveg alapján tudtam kisilabizálni: a bizonytalan tinédzsernek (mint előbb-utóbb mindenkinek) fel kell fedeznie az Ismeretlent, ami nem biztos, hogy kedves a számára. Ennek az elgondolásnak az alapjait nem igazán sikerült felfedeznem a sorok között, de ha így állítják, akkor biztos így van [ha valaki meg tudja indokolni, miért helyénvaló a cím, szívesen várom a véleményét]. Én viszont már címet adtam volna a regénynek.
A borítóról: ez viszont jobban tetszett, bár a szamarak sem igazán kötődnek a történethez - kb. csak 1 oldalon van róluk szó. Arról, hogy ki van választva egy a csordából (így hívják?) indoklásként azt tudom kitalálni, hogy a történetben mindig leginkább egyvalakire összpontosít az író. A sok szereplőt felvonultató mű az egyének környezetébe vezet be minket, de olyan árnyaltan, hogy nem is gondolkodunk azon, miként is jutottunk arra a gondolatmenetre, ahol jelenleg is tartunk. A Kedves Ismeretlen olyan emberekről és a kapcsolataikról ír, akik mi magunk is lehetnénk. Hiszen kit ne cukkoltak volna azzal a szülei kisebb korában, hogy ott jön Géza/Rózsi/Béla/Anett, aki a menyasszonyod/vőlegényed lesz. Ki nem téblábolt az Élet kapujában, mert nem tudta eldönteni, hogy mi legyen belőle, Ha-Nagy-Lesz?
Ha valaki csak a könyv vastagsága miatt tartózkodik az elolvasásától, a regény mentségére legyen mondva: szinte olvastatja magát. Bár nem lesznek akciódús/misztikus/szexjelenetek benne, egy szépirodalmi műtől szerintem nem is ezt várja az ember. Hanem mit? - kérdezhetnétek. Hogy művelődjön, bővítse szókincsét és a kifejezésmódokat és persze jót szórakozzon. Ez mind jelen van ebben a regényben. És talán egy kicsivel több is.
Kemény - Kedves Ismeretlen - Részlet
Könyv adatai:
- Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kft.
- Oldalszám: 468
- Borító: cérnafűzött, keménytáblás
- ISBN: 9789631426625
- Megjelenés: 2009