A Coraline tipikusan az a könyv, amit már mindenki olvasott, csak én nem (ha te is ebbe a csoportba tartozol, szégyelld magad. Na jó, nem is). Annyian odáig és vissza vannak a kötetért és Gaimen-ért, hogy muszáj volt utánajárnom, mi lapul a rajongás hátterében.

Az író népszerűsége talán abban rejlik, hogy meglepően jól fonja össze a valóságot a kisgyermekkori paráinkkal - jelen esetben egyrészt azzal, hogy mi történne, ha elvesztenénk a szüleinket, másrészt ha kiderülnének, hogy a fantáziánk szülte ártó lények tényleg léteznének. Persze a Jancsi és Juliskából ismert boszorkányhoz hasonlóan, egy másik anyuka képében jelentkezne a gonosz, akiről kezdetben azt hiszi Coraline, hogy az igazinál sokkal jobb, többet törődik vele, igazi kajákkal eteti, ilyenek. Tipikus "szomszéd fűje mindig zöldebb"-helyzet (bár személy szerint sokkal jobban kedvelem azokat a meséket, amikor kiderül, hogy a csúf gonosz boszorkány nem is gonosz, de ezt tudjátok).

Miközben olvastam, arra jöttem rá, hogy a legtöbb, mostanában divatos horrorizált mesét vissza lehet vezetni az Alice csodaországban-ra. A Coraline is hasonlóképpen épül fel: egy kíváncsi kislánnyal hirtelen történik valami, álomvilágba kerül és megmenti az ártatlanokat, de útközben segítője is akad egy macska személyében és naná, hogy legyőzi a gonoszt. Aztán minden örö e bódottá.

De ott a kérdés, hogy jól jártunk-e azzal, hogy megfilmesítették a sztorit? Bár én nem láttam a vásznon, szerintem nem, mégpedig azért, amiért az illusztrációkra sincs szükség: bár szépek, mégis elkényelmesítik az ember fantáziáját és szinte szó szerint kézbe adják, hogy kéne kinéznie Coraline-nek, illetve az egyes szereplőknek és helyszíneknek. Pedig ha az olvasóra hagynák a baljóslatú ház és a "másik világ" elképzelését, sokkal részletgazdagabban gondolhatnánk rájuk és jobban megragadna az a közeg.

Bár úgy terjesztik, hogy bármelyik korosztály kiválóan tud szórakozni a történeten, mégsem adnám egy gyerekek kezébe sem egyszerűen azért, mert ha ilyet olvastak volna fel nekem anno, biztos rémálmodtam volna egy ideig. Maradjon csak gyermeklelkű felnőttek szórakozása ez a stílus.

(6-7/10, Agave)